Tamás Jani beszámolója a Salzkammergut Trophyról

Tamás János a Salzkammergut Trophy E távján állt rajthoz képviselve csapatunkat. Beszéljen Jani beszámolója a versenyről:

Salzkammergut Trophy
Ez a verseny már az óta szerepelt a listámon, amióta elkezdtem montizni. Egy hatalmas bringás fesztivál az egész. Idén végre összejött. A rengeteg választható táv közül (211 km 7000 m feletti szinttel,120 km kb 4000 m szinttel és stb) én az 54 km 1600 m-t választottam.
A gyerekek felügyeletét elvállalták a nagymamák, amit ezúton is köszönök nekik, így a versenyre Barbival és unokatestvérével Évivel tudtam kiutazni.
Szerdán délután érkeztünk meg a már januárban lefoglalt szálláshelyünkre Russbach am Pass-ba. Ez kb 25 km-re volt a verseny központjául szolgáló Bad Goiserntől. Egyébként, aki tervezi a Salzot annak érdemes már jó előre, akár fél évvel korábban is lefoglalni a szállást, hisz a több mint 5000 bringással és a hozzátartozókkal hamar feltelnek a környékbeli szálláshelyek.
A szerdai napot a szálláshelyünk és környékének felderítésére szántuk. A településen nem volt túl sok minden Egy pizzéria, egy kávézó és egy étterem valamint egy kis vegyesbolt. Ennek ellenére semmiben nem szenvedtünk hiányt.
Csütörtök délelőtt átmozgattam magam kicsit, (10 km-n hamar összejött 200 m szint), majd elmentünk a környékbeli településekre kirándulni. Pénteken legurultunk Bad Goisernbe. Ezt a napot arra szántuk, hogy felderítsük, szombaton milyen lehetőségek lesznek parkolni, illetve a lányoknak is időt tölteni. Felvettem a rajtcsomagomat. A szervezetségre jellemző, hogy 14,30-tól kezdtél el azt osztani, de 14.33 kor már minden a kezemben volt! Még megettem a csomaghoz járó tészta vacsorát, majd visszamentünk a szállásra. Megbeszéltük, hogy bár a rajtom csak 10.45 kor lesz, korán Bad Goisernbe megyünk, hogy lehetőség szerint minél közelebb tudjunk a rajthoz és a városhoz parkolni. Ez annyira jól sikerült, hogy 5 perc sétával elérhető volt a központ. 7.55 kor már egy parkolóban voltunk, amiben 5 perc múlva már egy négyzetméter szabad hely nem volt. Ezután mindenki ott állt meg ahol tudott. Ennek ellenére sem volt fejetlenség, káosz. Besétáltunk még a városba, volt idő reggelizni, kávézni. Bár esett az eső, de látszólag ez nem vette kedvét senkinek. Szerencsére az eső elállt mire a mi rajtunk következett.
A rajtot három blokkra szedték szét, 3 óra 30-n belüliek 3 óra 30 – 4 óra közöttiek és 4 óra felettiek. Én beálltam sportszerűen az utolsó blokkba, gondoltam innen szép előre menni . A blokkokat 5 perces közökkel indították. Elindultunk, de egyáltalán nem volt az a tolakodás-tülekedés, mint amit a hazai versenyeken megszoktam, pedig a mi mezőnyünk volt a legnépesebb a közel 1300 indulójával. Az elején hamar emelkedőre váltottunk és megkezdhettük a csörlőzést felfelé, az első 7-8 km tulajdonképpen csak emelkedett, de nem is keveset. 550 m-ről mentünk fel kb 1100 ig. Útközben rengeteg helyen taps, biztatás, ováció, függetlenül attól, hogy épp melyik pozícióban tekertél. Elértünk az első frissítőhöz, itt tényleg volt minden, amiről korábban hallottam, víz, iso, kóla, higított redbull, kajának pedig kolbász, kenyér, uborka, sajt, Oliva bogyó, keksz, mézes süti de volt még ott dinnye és banán is. Szóval tényleg igazi kánaán volt. A kulacsomat szinte kitépték a kezemből, amikor szóltam, hogy szeretnék tölteni… Frissítés után folytattam tovább. A schotteres, murvás szakaszokon igen jól lehetett haladni. Elértünk egy sípálya tetejére, itt a hozzám hasonló fostos emberek inkább tolásra váltottak, de azért voltak néhányan, akik bevállalták a meredek lejtőt. Sajnos az egyik fickó pont mellettem esett át a kormányán olyan szerencsétlenül, hogy beverte a lábát és kénytelen volt feladni. A sípálya után jöhettek az újabb élvezetes szakaszok. Figyelni azért kellett rendesen, balra sziklafal jobbra hegyi patak, de elég mélyen… Elértük a második pontot ahol a korábbihoz hasonlóan szintén volt minden. Töltöttem gyorsan és folytattam tovább. Azt azért hozzá tenném, hogy a jó ellátás ellenére, amikor az órám jelzett akkor toltam a géleket is. A második pont után kezdődött egy igazán combos mászás, ami 25 km-től tartott a 36-37 km-ig, ami alatt 500 m-ről mentünk fel majdnem 1200 m-ig. Erre a szép szakaszra kellett bő másfél óra és a 24/36-ról csak ritkán tudtam 24/32 re váltani. A hegy tetején újabb szurkolók, köztük magyarok is, akik miután meglátták a rajtszámomon és a mezemen, hogy én is magyar vagyok még hangosabban biztattak. Végre meg volt az utolsó hegy is, innen már csak lefelé, na de milyen lefelé. Volt ebben schotter de három nyíllal (itt annyira hátra ültem a bringán, hogy szinte a fenekemet kaparta a kerék), majd gyökeres már már DH pálya, majd a szerpentin, ami kb 4 km. Ez a szakasz nem igazán tetszett a csúszós kövek miatt. Ahol nagyon para volt ott inkább toltam. Már azt hittem, hogy leérünk végre, amikor elértünk egy hegyoldalhoz, ahol jobbra szikla, ami benyúlik a fejem fölé, balra szakadék kb 200 m mélységgel, azért volt egy kis drótköteles biztosítás. Ehhez még hozzájött egy két alagút is. Túljutottam ezen is, és végre tényleg jöhettek az utolsó lejtők. Majd be lakott területre, ami még nem Bad Goisern volt. Leküldtek minket még egy lépcsősoron. Aztán egy a folyó felett egy keskeny hídon. Végül a folyó parti bringa úton tempózhattunk tovább. Itt több helyen csináltak szurkolói zónákat. Volt ahol béjvacsos, női fürdőruhába öltözött férfiak csápoltak, máshol pedig trombitával, dobbal fogadtak. Raktak ki egy kis ugrató rámpát, amit ha bevállaltál, akkor még nagyobb tapsot kaptál (még jó hogy bevállaltam ). Végre elértük a célterületet, ahol az utolsó kb 500 m-t a kordonok között kellett megtenni, itt mindkét oldalon hatalmas taps és bravózás, nem számított hányadik vagy. Aztán már csak a cél. Nagy öröm volt beérni. A verseny ugyan távra kevesebb, mint a Duna Maraton, de sokkal intenzívebb. Barbiék mondták, hogy amikor áthaladtam a célvonalon, még a nevemet is bemondták (Tamás Ungarn ). Nagyon örülök, hogy részt vehettem ezen a versenyen. Hálás vagyok a családomnak, hogy ez lehetővé vált. Ausztriában tekerni egy egészen más világ. Mindenkinek ajánlom, hogy próbálja ki. A Salz meg olyan, hogy akit érdekel a monti versenyzés annak ezt ki kell próbálnia. Mert ez tényleg a bringázás mekkája.

 

13694083_826807467454436_916880597_o

Duna Maraton

Lányok ismét az élen a Duna Maratonon!

Rövid távon:
Podháczky Ildikó rövid táv U19 – I. hely
Nyírő Erzsébet rövid táv master1 – 13. hely
Beke Gábor rövid táv master1 – 90. hely

Közép távon:
Janó Anita közép táv master1 – I. hely
Kovács Károly közép táv master1 – 10. hely
Dremák Krisztián közép táv master1 – 22. hely
Szabó László közép táv felnőtt – 23. hely
Szabó Tivadar közép táv master1 – 28. hely
Tamás János közép táv master1 – 88. hely
Móder Zoltán közép táv master2 – 52. hely13532865_610479799112218_817255203120230920_n 13600116_610479842445547_2778491630416692771_n 13590425_610479815778883_6955900935520251870_n